Prucli Nyúl és a tízemeletes rókalyuk

Prucli nyúl évek óta az erdőben élt,
És azóta mást sem csinált, csak nagyon félt.

Félt az esőtől, a medvétől, a rókától,
Félelmében ki is maradt mindenféle mókából.

Pedig hívta játszani a mókus, a borz és a vakondok,
de Prucli nyúl mindenre mindig csak nemet mondott.

"Gyere velünk! Ne maradj ki minden jóból! A többiekkel úszni megyünk a tóra!"
Hápogta a kacsa, de Prucli aggódott: "Nem arrafelé lakik a róka?"

"Ha ott lakik" - válaszolt a kacsa. "Hát majd elrepülünk, vagy elfutunk előle",
De Prucli félt: "Inkább nem megyek, nem szívesen kerülnék ma róka bendőbe"!

A kacsa vállat vont és a többiekkel elindultak a tóra,
Prucli nyúl pedig felidézte magában, milyen gonosz is az a róka.

Kergette már Prucli nyulat számtalanszor, és kiáltott mindig utána:
"Állj meg, nyuszi! Csak egy pillanat! Meghívnálak egy teára!"

"Tea? Na persze! Nem dőlök be neked, te furfangos állat!
Tudom én, hogy mit szeretnél! Nem teát, hanem finom nyuszilábat!"

Amíg így gondolkodott Prucli, feje felett lassan le is ment a nap.
S másnap, mikor felébredt, rájött, hogy az erdőben szinte teljesen egyedül maradt.

Nem jött vissza a tóról sem a kacsa, sem a borz, sem a mosómedve.
"Hol lehetnek vajon? Te jó ég! Ezt biztosan a róka tette!"

A fejéhez kapott Prucli: "Biztosan én leszek a következő! Engem is meg fog majd főzni!" -
gondolta magában, és megpróbált jól elrejtőzni.

Bejárta az erdőt, a legjobb búvóhely után kutatva,
"Meg is van! Az lesz ott a rejtekhelyem, az a hatalmas juharfa!"

Az égig érő fa törzsén számtalan odú hívogatta a menedéket keresőket.
Már csak egy dolga volt Prucli nyúlnak, kiválasztani a legmegfelelőbbet.

"Melyiket válasszam?", motyogta, majd belekukkantott az elsőbe.
Meglepetésére az egyik barátja, a mosómedve kukkantott ki belőle.

A nyúl megdöbbent: "Te meg mit csinálsz itt? Hát nem evett meg a róka?"
"Jaj, dehogy evett!" - kacagott barátja. "Sokkal kedvesebb ő, gyere be, mesélek neked róla!"

Prucli bemászott a lyukba. Mosódeszkákat és száradó ruhákat látott mindenütt.
"Hát nem csodálatos? Mindig is mosodát akartam nyitni! És a rókával megcsináltuk együtt!"

"Itt van a róka?" - borzadt el Prucli. "Én azt hittem, megevett titeket ebédre!"
"Dehogy evett, barátságos ő, csak mi ismertük teljesen félre!

Mikor a tóról hazafelé erre tévedtünk tegnap, és megláttuk a sok odút,
Szembe jött velünk a róka, és elmondta, hogy valójában ez egy tíz emeletes rókalyuk.

Az oduk üresen álltak, nekem pedig a mosodához hely kellett.
A róka erre felajánlotta, hogy nyugodtan használjak a tíz közül egyet."

Pruclinak ez mind egy kicsit sok volt. Mosoda? Egy fában tíz emeletes rókalyuk?
Így félreismerte volna a rókát? Lehet, hogy mégiscsak a barátjuk?

"A többiek is itt vannak?" kérdezte Prucli gyanakodva.
"Itt bizony! - válaszolt a mosómedve. "Menj, nézd meg, mindenkinek lett egy saját kis odva!"

Prucli félt, izgult, rettegett, de minden bátorságát összeszedte,
S végül valóban ott találta a többi barátot is az odukban, nevetve.

Mindegyikben sürgés-forgás és óriási jókedv fogadta,
Az egyikben gyümölcslekvár főtt, a 'Pékség' feliratú odúban a mókus a réteslapot hajtogatta.

Minden barátja álmát segített valóra váltani a róka, gondolta Prucli, miközben az odukat bejárta,
Bíztatták mind őt is: "Te is találkozz a rókával, a földszinten vár már nagyon régen egy teára!"

Bekopogott hát Prucli a legalsó szint ajtaján, s szíve kalapált vadul,
"Jaj, biztosan jó ötlet ez? Ugye nem sül majd el balul?"

Végül győzött a félelem, Prucli eliszkolt sebesen, nem várta meg, hogy célt érjen a kopogása,
S mikor a róka ajtót nyitott, csak annyit morgott: "Ma sem lesz nyúlcombocska vacsorára".